Az első hétvége 

2009. szeptember 1. kedd :: Paksi Attila :: Filed under: görög | Nincs megjegyzés

2009. augusztus 29.

Na ezen a reggel különösen hiányzott az otthoni mosogatógép… Már eléggé elkényelmesedtünk ezen a téren Pesten, úgyhogy elég nagy időpazarlásnak tűnt az az egy óra mosogatás, ami alatt a tegnap esti cuccokat tisztára varázsoltuk. De a nap többi része már nagyon jól alakult. Kinéztünk két másik strandot (Leftos Gialos és Tzortzi Gialos), s az egész délutánt snorkelezéssel, napozással (kicsit le is égtünk), olvasással töltöttük. A snorkelezések mindig tartogattak valami különlegeset. Az első alaklommal egy számunkra különleges, hosszúkás, hegyes szájas/csőrős halat (később kiderült, elég gyakori errefelé: csőrös csuka – belone belone), a másik strandon pedig gyönyörű medúzákat láttunk. Persze túl közel nem mentünk hozzájuk, de tényleg csodálatos volt, ahogy a kis halakkal együtt lebegtek a vízben. Ráadásul rögtön kétfélével is találkoztunk, az egyik a szokásos bíbor/kék színekben pompázott, a másik pedig a szemölcsöcs medúza (cothyloriza tuberclata) névre hallgat, s könnyen felismerhető, ugyanis sárga színű ernyőjéből rengeteg rövid, kékes/feketés gombócban végződő tapogató indul ki. Miután körbeúsztuk az egész környéket, s rendesen elfáradtunk, úgy gondoltuk igazán megérdemlünk egy vacsorát a tengerparton. A második strandnál egy kisvendéglő, s nagy tábla hirdeti: tradicionális görög ételek. Tzatzikivel kezdtünk, görög salit is ettünk… Itt láttam először az étlapon egy tipikusan görögnek mondott, citromos mártásos csirkét – nyamnyam – de sajnos kifogytak belőle aznapra (vagy erre a szezonra…). Hazaérkezvén egy papírfecni várt minket az ajtónál, Kleopatra írt, hogy ha van kedvünk, menjünk át az Old Town-ba este, mert élő görög zene lesz, buzukival. Gyors fürdés, öltözés, kocsiba vissza – mivel már sötét volt, ezért tévelyegtünk egy cseppet, de még bőven időben odaértünk. Este 10-kor azt mondták, hogy még ráérünk sétálni a kisvárosban (ami nagyon szép!), mert csak 11-kor kezdődik az igazi zene és lesz görög tánc is – Anitának rögtön felcsillant a szeme. A városkáról azt kell tudni, hogy nem is olyan régen, egy földrengés elpusztította az ott lévő épületeket, s az emberek átköltöztek pár kilométerrel arrébb, megalapítva Patitirit, a mai fő/kikötővárost. A település romjait pedig – ahogy lenni szokott – gazdag nyugati, főleg brit, vállalkozók vették meg tokkal-vonóval, s felépítettek egy kicsi, rendezett, turistacsalogató és vendéglőkkel teli városkát. Tényleg nagyon szép, és szerencsére görög mintára építették újra, úgyhogy igen hangulatos is (képeket a legújabb Alonissos – week II. set-ben találsz a flickr-n). A helyi tavernában már ment a zene mikor visszaérkeztünk a sétából. Megismerkedtünk Thomassal (Kleopátra ismerőse), aki egy kb. 50 éves amerikai táncművész, de már sok-sok ideje Görögországban él. S hajnali 1-ig hallgattuk a zenét…

2009. augusztus 30.

Ez a nap már nem volt olyan mozgalmas, mint a tegnapi. Délben keltünk, pakoltunk, olvastunk, bevásároltunk aztán lementünk egy közeli strandra, s ott még szunyokáltunk egy picit. Este pedig főztünk egy jó nagy fazék zöldséglevest (3 napig ettünk – na jóó, csak kettőig, de egy dobozzal eltettünk a fagyasztóba). Kicsit sétáltunk még este a kikötőben, s már véget ért a nap.

Az első hét 

2009. augusztus 29. szombat :: Paksi Attila :: Filed under: attilapaksi.hu | Nincs megjegyzés

2009. augusztus 26.

Reggel 8-kor már hasunkra sütött a nap, így jobb híján kikászálódtunk az ágyból. Anita elment pékségbe s vett friss kenyeret (még forró volt), s megejtettük az első Görög reggelinket. Aztán folytattuk a takarítgatást amit tegnap félbehagytunk, s szép lassan egyre otthonosabban éreztük magunkat a lakásban. A lakásról készült képeket a Flickr-en az Alonissos III. set-ben nézhetitek meg. Előző nap Vassilissel abban maradtunk, hogy délután 2-re bemegyünk az office-ba, s egyeztetünk kinek mi legyen a feladata. Ezért délután még Anitával összeírtuk a gondolatainkat, átnéztük a Nemzeti Parktól kapott anyagokat s csak azután mentünk le az irodába. Ott 4-ig beszélgettünk, sokat megtudtunk a Park működéséről az alkalmazottak feladatairól, de velünk kapcsolatban majd hétfőn ülünk le megint, s akkor konkrétan kidolgozzuk a következő 2,5 hónap feladatait. Anita este egy kis otthoni lecsót főzött.

2009. augusztus 27.

Az első teljes irodai nap. A munkaidő – mint már említettem – reggel 8-tól délután 4-ig tart, így 7-kor keltünk: mosakodás, friss kenyér vétel, reggeli és irány az iroda. Az iroda egyben a nemzeti parknak egy poszterekkel ellátott információs központja is, ezen kívül egy EU-s program keretén belül 2 számítógép várja az egyik sarokban az arra járókat ingyen internet eléréssel (ami már csak azért is vicces, mert közvetlen az iroda mellett van egy fizetős internet kávézó, ami szinte mindig tele van, de az irodába egy nap alatt jó ha ketten bejönnek). Szóval ebben az irodában vagyunk mi is a teljes staff-al (Vassilis, Kleopatra, Rica, Gregorie, Jorgos) együtt. Sok számítógép és rengeteg nyomtatott papír, cikk, na meg az állandóan csörgő telefonok és „nyugodt beszélgetések” (tipikus déliek mikor szimplán beszélgetnek, akkor is jó nagy hanggal teszik azt, mintha veszekednének – ezt meg kell szokni még). Az Alonissos III. set-ben az irodáról is láthattok képeket, és a Staff pár tagja is feltűnik majd.

Anita egész nap egyeztetett, kérdezett a projektekkel, kutatásokkal kapcsolatban s úgy néz ki sok helyen be tud kapcsolódni a munkába, úgyhogy jó helyre jöttünk! Én meg elkezdetem az adatbázisok átnézését, hogy mit is lehet kihozni belőlük.

A munkaidő után rögtön elmentünk egy közeli beach-re – homokos strand, kevés ember, sok látnivaló snorkelezés közben – szép volt nagyon.

2009. augusztus 28.

Ahogy Halász Judit énekli: „Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod…”. Anita is mondta ezt, azt hozzátéve, hogy a munka után lépjek le otthonról 3-4 órára. Úgyhogy a 8 óra munka után nem 8 óra pihenés jött, hanem egy 4 órás gyalog körtúra. Patiriti sziklás partjain másztam végig, közben néha próbáltam be-betörni a „szárazföld” felé, de olyan durván sűrű bokros rész volt mindenütt, hogy inkább mentem egyenesen előre a parton. Rengeteg fényképet készítettem itt is, érdemes őket végignézni. Aztán persze 1,5 óra parton bóklászás után eljött az a pillanat, amikor már előttem is csak bokrok meg szakadék volt. Úgyhogy csak sikerült egy „kvázi kevésbé” bokros részen átkelnem, s persze ahogy lenni szokott, 5 perc alatt visszaértem oda az erdőn keresztül, ahonnan a 1,5 órás mászásomat elkezdtem – life is life. Így még mentem tovább az erdőben a parttal párhozamosan, megtaláltam például a kempinget, fényképeztem szitakötőket. Aztán elindultam fel a hegyre, hogy készítsek pár fényképet Patiriti városáról egy magasabb nézőpontból. Ez is eltartott egy kis ideig, s így mondhatni gyorsan elment az a 4 óra, amire eltávot kaptam otthonról. Mikor hazaértem már terített asztal s egy TORTA várt. Nyam-nyam, jól bekajáltunk. Kaptam még egy Alonisoss-os felespoharat és egy kis képet a falra, mert hiába tök jó a szállásunk, a falak sajnos üresek – sehol egy kép, dísz. Mikor megkezdtük volna a tortát, kopogtattak. Hát persze, hogy a kicsi feleségem már megint meglepetés vendégeket szervezett nekem :-) Páran eljöttek az irodából, s még egy tortát is hoztak magukkal! Jó alkalom volt arra, hogy kicsit ismerkedjünk a munkatársakkal, s eldicsekedjünk a tokaji aszúval és az egri bikavérrel. Mivel az egyik srác hozta a feleségét és a kislányát is, így egész korán (?), olyan féléjfélkor búcsúztak el. Jó fejek voltak nagyon, sokat megtudtunk róluk, a munkáról, a szigetről és a görögökről.

A hétvégéről készült írások is lassan elkészülnek, addig is a következő linkre kattintva nézhettek képeket (még mindig az első hét fényképei):

http://www.flickr.com/photos/attilapaksi/sets/72157622279724552/

Megérkeztünk 

2009. augusztus 25. kedd :: Paksi Attila :: Filed under: görög | Nincs megjegyzés

Sikeresen megérkeztünk Alonissos szigetére. Az út idáig elég hosszú volt, de szerencsére problémamentes. Hétfőn (aug. 24.) reggel 6-kor indultunk, s helyi idő szerint este 10-kor értünk Volos városába (Szerbián és Macedónián át). Az út alatt többször özönvíz szerű esőzés szakította meg a monoton (és eléggé üres) autópályás szakaszokat, de ilyenkor mindig sikerült gyorsan egy benzinkútnál megpihenni. Szerbiában és Makedóniában többször csak ámultunk és bámultunk, hogy milyen szép hegyes/völgyes/erdős részen megyünk keresztül. Volosban szerencsére sikerült olyan helyen szállást foglalni előzőleg a neten, melytől kocsival 1 perc, gyalog 3 perc volt a kompkikötő. Így a reggeli 7:45-ös komp indulás sem volt olyan vészesen korán.

A kompnál ért az első igazi meglepetés. Mindenkinek be kellett tolatni a kompba (szép mutatvány, még szerencse, hogy kicsi kocsival jöttünk). De a pláne az az egészben, hogy 2 autó helyére álltunk be 3-an. Egy emberke mindig becsukta a tükröket, s segített tolatni – így elérték, hogy 3 autó közül a középen lévő totál be volt szorítva (értsd 2-2 cm szabad hely jobbra/balra). Mivel én a szélén voltam, így még volt 20-30 cm helyem, hogy kinyissam az ajtót s kiszálljak… A kompút szintén hosszúra nyúlt, ugyanis Alonissos előtt még több kisebb/nagyobb szigeten is megállt a komp, így végül 13 óra magasságában értük el a célt. A Nemzeti Park irodáját (ott fogunk dolgozni) gyorsan megtaláltuk, mert a kikötőtől kb. 200 m-re van. Bejelentkeztünk, s megismertük Vassilist (a Nemzeti Park vezetője, tudományos koordinátor) és Kleopátrát (irodai és terepi munkát is végez, továbbá ő foglalkozik a gyakornokokkal). A szállásunk kb. 2 percre van az irodától, mikor ideérkeztünk sajnos nem volt még 100%-ban kitakarítva, úgyhogy a nap hátralévő része gyorsan eltelt: ebédeltünk, bevásároltunk, aludtunk (3 óra pihi kellett) majd bevásároltunk egy picit s takarítgattunk. Anita kipakolta a cuccunk nagy részét szekrényekbe (ez is volt vagy 1 óra, hiszen jó sok cuccal jöttünk), s este még egy kis sétára is jutott idő. Kiültük a tengerpartra, s hallgattuk a hullámokat. Hazafelé jövet láttam a tavernákban, hogy focimeccs van (A. Madrid – Panath.) úgyhogy itthon még megnéztem a második félidőt, s látatlanban szorítottam a Debrecennek, hogy végre legyen magyar csapat a BL csoportkörben. Amint hallom sikerült nekik, úgyhogy most azért szoríthatok, hogy legyen egy görög csapat a csoportjában (továbbjutott egyáltalán görög csapat a BL csoportkörbe?), s akkor talán láthatom őket itt a TV-ben.

Internet úgy néz ki csak az irodában lesz, ahol reggel 8-tól délután 4-ig kell/lehet bent lenni. Pontos napi/hetirendet még nem beszéltünk meg, 1 nap pihenőt kaptunk a nagy munka előtt.

Kiválasztottam pár képet, ezeket feltöltöm a flickr tárhelyemre. Igyekszem minden hozzászólás végére elhelyezni majd a linkeket (az első hét fényképei):

http://www.flickr.com/photos/attilapaksi/sets/72157622279724552/

Informatika érettségi középszint 2008 május 

2009. július 7. kedd :: Paksi Attila :: Filed under: attilapaksi.hu, oktatás | Nincs megjegyzés

A 2008. májusi informatika érettségi vizsgát utólag többen is sokkal nehezebbnek mondták, mint egy átlagos feladatsort. Az előző bejegyzésben a 2007-es pontokat elemezgettem, mely immár viszonyítási alapot képez. Így kiderülhet, hogy a 2008-as pontok mennyire tükrözik az “állítólagos nehézséget”.

2008majuskoz012008majuskoz02

Az adatok:

  • Az általam kiértékelt minta 26962 diák középszintű informatika érettségi vizsgájának, gyakorlati részére fókuszál (a mintából töröltem azokat a diákokat, akiknél nem szerepelt vagy nulla volt a gyakorlati pontszám).
  • Az átlagpontszám 66,07p a 120 pontból, azaz százalékos értékben 55,06%.
  • Témakörök szerint a weblapszerkesztés esetében érték el a legjobb eredményt a vizsgázók (68,86%). A szövegszerkesztés, mely a legtöbb pontot ér a vizsgán, csak a második lett a maga 63,98%-os eredményével. Ennek az oka azonban csak akkor válik világossá, mikor megtekintjük a feladatokat. Ugyanis a készítőknek sikerült alaposan mellényúlniuk a feladattal, már-már kiadványszerkesztői magasságokba emelve az eredetileg szövegszerkesztési feladatrészt! Már pedig nem véletlen, hogy külön választották ezt a két alapjaiban eltérő “tudományágat”. És nagy hiba abba a tévhitbe ringatni a diákokat, hogy egy igényes, nyomdai kiadványt el lehet készíteni szövegszerkesztő programmal… A sorban a következő a weblapszerkesztés (53,03%) majd a két örökös lemaradó: jelen esetben először az adatbáziskezelés (41,25%) majd végül a táblázatkezelés (38,99%). A táblázatkezelés 38,99%-os eredménye láttán szintén sokan felhúzhatják a szemöldöküket. Az alacsony érték oka lehet a túlzottan precíz és szakmai megfogalmazása a kérdéseknek, illetve 1-2 “nem mindennapos/nehezebb” függvény/függvény-combo használata. Fkeres; AB függvények; Index+Hol.Van…
  • A megyék között jelentős eltérések tapasztalhatóak. A legmagasabb összpontszámot elérő Győr-Moson-Sopron megye (73,07p) és a legkevesebb pontszámot elérő Csongrád megye (60,89p) eredménye között több mint 12 pont a különbség. Az összehasonlítás érdekessége, hogy Győr-Moson-Sopron adata több mint 3 ponttal magasabb az utána következő Szabolcs-Szatmár-Bereg pontszámánál.
  • A fiúk és lányok (férfiak és nők) eredményei között 4,92 pontos különbséget figyelhetünk meg. Témakörök tekintetében ez átlag kb. 1 pontnak felel meg, de a valóságban a weblap és az adatbázis témakörök eredményei között alig tapasztalható eltérés (0,44p, 0,26p), míg a szövegszerkesztés és táblázatkezelés témakörökben egyaránt 1,53p az eltérés!
  • Az iskolák típusát tekintve a gimnáziumban tanulók 9,59 ponttal értek el jobb eredményt mint a szakközépben tanulók. A legnagyobb különbségek a táblázatkezelés, szövegszerkesztés és adatbáziskezelés témakörök esetén fordult elő (2,74p, 2,72p, 2,09p).

Az eredmények és a feladatlap ismeretében elmondható, hogy a feladatok összeállítóinak vállaira meglehetősen nagy teher nehezedik. Ez különösen igaz a szövegszerkesztés témakörre, mely a legnagyobb pontszámával egyfajta húzó-témakör szerepet tölt be – de csak abban az esetben, ha a feladatíró is így gondolja… Persze az is kérdés lehet, hogy pontosan mit is mérünk (és mit kellene) egy ilyen érettségi feladatsorral?! Mennyire az alap és mennyire a haladó ismeretekre épít a feladatsor? De mégha haladó ismeretek mérése is a cél, ez a szövegszerkesztési feladat akkor sem illik ide, hiszen nem szövegszerkesztési feladatról van szó! Ez az én véleményem, de lehet vele vitatkozni ;-)

Informatika érettségi középszint 2007 május 

2009. július 2. csütörtök :: Paksi Attila :: Filed under: oktatás | Nincs megjegyzés

Nézzük az eredményeket, a puszta számokat. Az Oktatási Hivatal honlapján szinte minden adat megtalálható az érettségi vizsgákról, így 1-2 nap statisztikázás után egész jó válaszokat kap az ember a kérdéseire. Mint például: (1) melyek azok a témakörök, melyekben gyengébben szerepelnek a diákok – na persze ezt kapásból tudom ;-) fix, hogy táblázatkezelés és adatbázis? (2) Van-e különbség – és ha igen mekkora – Magyarország megyéi között? (3) Nemek szerinti eredmények hogyan alakulnak – az ismét előre borítékolható, hogy a fiúk lesznek előnyben, de vajon mennyivel? (4) Intézménytípusok között mekkora a különbség? … A sort lehetne folytatni, de a számok nem önmagukért kell hogy szerepeljenek (sem itt, sem másutt). A cél annak megállapítása, hogy az informatika oktatás mely területén van szükség nagyobb figyelemre, erősítésre, fejlesztésre?

A táblázatok és diagramok mérete meglehetőség nagy, ezért az eredeti méretű képeket csak belinkelem.

2007majuskoz022007majuskoz01

Az adatok:

  • Az általam kiértékelt minta 24640 diák középszintű informatika érettségi vizsgájának, gyakorlati részére fókuszál (a mintából töröltem azokat a diákokat, akiknek nem szerepelt vagy nulla volt a gyakorlati pontszám).
  • Az átlagpontszám 78,72 a 120 pontból, azaz százalékos értékben 65,60%.
  • Témakörök szerint a szövegszerkesztés esetében érték el a legjobb eredményt a vizsgázók (78,12%). A következő 2 témakör – prezentáció és weblap – eredményei alig tértek el egymástól (68,90%, 67,64%), a sor végén pedig a már algoritmikus és matematikai gondolkodást, továbbá nem kis figyelmet és kreativitást is igénylő táblázatkezelés (51,83%) illetve adatbáziskezelés (43,89%) zárt.
  • A megyék között jelentős eltérések tapasztalhatóak. A legmagasabb összpontszámot elérő Vas megye (85,24p) és a legkevesebb pontszámot elérő Fejér megye (74,50p) eredménye között több mint 10 pont a különbség. Általánosságban elmondható, hogy az ország nyugati megyéiben tanulók értek el magasabb pontszámot.
  • A fiúk és lányok (férfiak és nők) eredményei között 5,89 pontos különbséget figyelhetünk meg, témakörönként 1 pont körüli plusszal a fiúk javára. Ez alól kivételt képez a táblázatkezelés, ahol a különbség mértéke erőteljesen kilóg a többi közül (2,12p)!
  • Az iskolák típusát tekintve a gimnáziumban tanulók 6,11 ponttal értek el jobb eredményt mint a szakközépben tanulók. A prezentáció és a weblap témakörök pontszámaiban alig tapasztalható különbség (0,43p, 0,53p), a másik három témakörben azonban 1,7 pont körüli differencia mutatkozik (1,56p, 1,71p, 1,72p).

Átalánosságban azt mondanám, hogy a táblázatkezelés és az adatbáziskezelés témaköröket kell kicsit “megreformálni”. Több helyen is láttam már sajnos, hogy az adatbáziskezelés nem is kerül terítékre különböző okok miatt az informatika órán – ezen mindenképpen változtatni kell! Ez azonban szorosan összefügg a táblázatkezeléssel (amire az adatbáziskezelés témakör ráépíthető). Az első lépés, hogy olyan életszerű példákat találjunk ki, melyek során a diákok játszva megtanulják a táblázatkezelés fogalmait, lehetőségeit, lépéseit. Több olyan projektfeladatot kellene megfogalmazni, melyek kapcsolódhatnak például a fizika, kémia vagy biológia órai kísérletekhez, házi feladatokhoz. A szövegszerkesztés minden tantárgyhoz hozzáilleszhető – ezért is olyan magas az érettségin elért pontszám. Illesszük hozzá hát a táblázatkezelést is a többi tantárgyhoz, vigyük be a “mindennapi” életükbe a diákoknak! Ha ez sikerül, akkor onnan már csak 1 lépés az adatbáziskezelés (nem kicsi lépés, de kisebb).

Egy átgondolt döntés: előrehozott érettségi 

2009. július 1. szerda :: Paksi Attila :: Filed under: oktatás | Nincs megjegyzés

Gyorsan változó világunkban mindig érdemes egy picit megállni és elgondolkodni. Én is ezt tettem most, hogy pont került az idei tanév naplóinak végére és lezárult a 2008/2009-es május-júniusi érettségi időszak. Ha egy mondatba foglalom a gyors változást és az érettségi vizsgát, akkor azt hiszem több sorstársam is arra gondol amire én is. Az utóbbi 4 évben megváltozott az egész rendszer (felvételi+érettségi együtt; közép vs. emelt szint; a pontok pedig egészen az egekig, illetve egészen “pont”osan 480-ig szöktek). Ezzel párhuzamosan több vizsgatípus is bekerült a képbe… Nézzük csak őket: rendes, előrehozott, szintemelő, kiegészítő, ismétlő, pótló, javító. És a pontszámításnál is a többféle lehetőség közül a rendszer automatikusan a felvételizőnek kedvezőbb módon számolja az eredményeket. Csak kapkodom a fejem… De nem így teszi (szerencsére) sok előre gondolkodó nebuló, akik (nagyon ügyesen) 10. és/vagy 11. évfolyamban már előrehozott érettségi vizsgá(ka)t tesznek. Ez egy nagyon szimpatikus része a rendszernek. Mert nem csupán az első mondataimban kifejezett sokrétűséget kínálja fel, hanem céltudatos jövőépítésre serkenti a fiatalt. Átgondolt, megfontolt döntésekre. Ez tetszik, határozottan tetszik. Én természetesen az informatika tantárgyra voltam/vagyok elsősorban kíváncsi, hogy vajh mennyire népszerű? Nézzük a számokat:

Középszint – előrehozott
2006 2007 2008
Tantárgy Tantárgy Tantárgy
földrajz 4513 földrajz 5645 informatika 9089
történelem 3070 informatika 5113 angol nyelv 8231
informatika 2961 angol nyelv 4969 földrajz 7318
magyar 2941 német nyelv 3311 német nyelv 4689
angol nyelv 2618 történelem 3168 történelem 2932
forrás: Oktatási Hivatal

A táblázat a középszintű előrehozott érettségik számát mutatja évenkénti és tantárgyankénti bontásban (minden év TOP 5 tantárgya szerepel a listán). Az informatika tantárgy térnyerése egészen megdöbbentő. Látható a számokból, hogy minden évben egyre népszerűbb az előrehozott érettségi és szinte minden tárgy esetében konstans emelkedés tapasztalható. Ebben szerepet kap természetesen a “felmenő” jellege is az új rendszernek, hiszen rögtön a beveztéskor még nem volt teljesen kiforrott/átlátható az eljárás, de manapság (ahogy már említettem) egyre többen látják az előnyét. A képet árnyalja, hogy több tantárgyat még 12. évfolyamon is tanulnak is diákok (igen, igen – még 12. évfolyamon is tanulnak…), így abból előrehozott érettségit csak akkor tud letenni a tanuló, ha még egy plusz osztályozó vizsgát is letesz előtte. Viszont az informatikával (földrajz, kémia, biológia, fizika is itt szerepel) más a helyzet, hiszen sokszor már 10. évfolyamon vége szakad a tanításnak.

Sajnos… Az eredmények ugyanis azt mutatják, hogy sok diák választja az informatika tantárgyat, de felkészültségük még hagy kívánnivalót maga után. Táblázatkezelés és Adatbáziskezelés témakörben ugyanis nagy szórás tapasztalható évről-évre. Hogy milyenek is az eredmények? A következő blogbejegyzésből kiderül!

A bejegyzés üzenete: az alapanyag adott, már csak rajtunk informatika tanárokon múlik, mit hozunk ki belőle!

Információs társadalom 

2009. május 30. szombat :: Paksi Attila :: Filed under: oktatás | Nincs megjegyzés

2009. május utolsó péntekén a Pető Intézetben rendezett konferencián volt szerencsém résztvenni. Végighallgatva sokak előadását, többször is előkerült, hogy bizony “mára már” tudásalapú társadalomban élünk, s mennyire megváltozott az emberek élete. Oktatási konferencia lévén az emberek “általános” megváltozásával kapcsolatban szóba került az is,  hogy a standard, eddig bevált oktatási módszereket igencsak érzékenyen érintik eme változások. Az egész tanulás/tanítás folyamatát. Mások az igények a diákok/szülők felől, s bizony rengeteg oktatónak más képességekre van szüksége hogy megfeleljen ezeknek.

Engem azonban már az is elgondolkoztatott, hogy valójában tudásalapú társadalomban élünk-e?! Ha igen, akkor pontosan mit is nevezhetünk olyan tudásnak, ami hasznos és mások szemében is értékes? A tudás szó helyett nem inkább a képességet kellene hangsúlyozni? A képességet a logikus gondolkodásra, a hatékony információ keresésre és a lényeges és lényegtelen információk profi szétválasztására? Sokak szerint a tudásalapú társadalom alapköve az információ és így az információs társadalom és a tudásalapú társadalom kifejezések egymás szinonímái…

Többen megpróbálták meghatározni ezeket a fogalmakat, köztük Nico Stehr is. Szerinte a tudás alatt a társas cselekvés képességét érthetjük és egyre nagyobb számban találhatunk olyan szakmákat, amelyek a tudással való foglalatosságon alapulnak, és csökkenő számban azokat, amelyek alacsony kognitív képességet igényelnek (Nico Stehr, 2002). Itt ismét megállhatnánk egy picit… Bármennyire is szimpatikus Stehr megfogalmazása, rengeteg egyéb tényezővel is számolnunk kell. A mai elméletek nagy része egy olyan kultúrából táplálkozik, melynek szereplőit jobb esetben is csak digitális bevándorlóként említhetnénk meg. A mai fiatalabb generáció – a digitális bennszülöttek – azonban teljesen másként gondolkoznak már  (Marc Prensky, 2001).  Amerikai kutatók az agy működését és aktivitását vizsgálva megállapították, hogy a digitális kultúra nem csupán szellemi többletet jelent hanem fiziológiai változások is megfigyelhetőek. Durván megfogalmazva ez azt jelenti, hogy “kézzelfoghatóan” máshogyan gondolkoznak a mai fiatalok, mint tették azt 20-30-x évvel ezelőtt.

Ha egy állásinterjún veszek részt vajon az éppen aktuális “tudásom” vagy az információ megszerzési/értékelési/felhasználási képességem nyom többet a latba? Vajon az ami nekem és sokunknak, digitális bennszülötteknek izgalmas kihívás – az előbb említett információ megszerzés/értékelés/felhasználás hármas hatékony léte – az a mai kor fiataljainak alapismeret? A web 2.0-ás világban ezek a fiatalok rengeteg adattal tömik tele az internetet, s bizony sok információt is leszűrnek belőlük. A web fejlődése azonban nem fog megállni, s már most kopogtat az ajtónkon a szemantikus web világa. Abban a világban pedig már a számítógépek is képesek lesznek arra, hogy megértsék és feldolgozzák az adatokat. A kérdés, hogy mi marad nekünk, ha már gépek hozzák létre az adatokat és értelmezik az információkat is helyettünk?!

Nico Stehr véleményével teljesen egyerértek abban, hogy a társas cselekvés képessége és már önmagában a szociális kompetenciák megléte mennyire fontos alapköve a jövő (és a jelen) társadalmának. Talán az oktatási rendszereket is úgy kellene átalakítani, hogy azok ne tudásalapú, falak közé zárt, rideg világot jelentsenek, hanem egy olyan nyitott és együttműködésre építő légkört melyben az információáramlás szabad utat kap…

Az informatika oktatás jövője?! 

2009. április 27. hétfő :: Paksi Attila :: Filed under: attilapaksi.hu, oktatás | 1 megjegyzés

2009. április 23-25. között Szombathely adott otthont az informatika tanárok számára rendezett továbbképzésnek. Szerencsére sok ismerőssel (mindig jó újra látni őket) és sok eddig ismeretlennel (mindig jó új embereket megismerni) sikerült beszélnem és megosztanunk egymással tapasztalatainkat, ötleteinket.

Meglátásom szerint egyre nagyobb számban fordulnak elő olyan előadások, melyek nem (vagy nem kizárólag) az informatika tantárgyhoz kapcsolódnak, hanem több más tárgy (sokszor nem is természettudományos, hanem humán tárgyak) informatikai eszközökkel, újfajta módszertannal való vérfrissítéséről szólnak. Ez természetesen több jelenlévőben (bennem is) elindította azt a kérdésdömpinget, hogy pontosan mi is a szerepe az informatika tantárgynak a mai magyar oktatási rendszerben, hol/mikor/hogyan kell hogy megjelenjen? Skandináv és angolszáz országokban nem létezik külön informatika tantárgy, hanem a többi tantárgyba integrálva kerülnek elő a “digitális ismeretek”. Mégis évre-évre, felmérésről felmérésre összehasonlítják a magyar és küldöldi diákok informatikai kompetenciáját és attitüdjét. Kérdezem én, lehet így ténylegesen összehasonlítani valamit? Hiszen teljesen különböző az oktatási rendszer. Tehát az egész oktatási rendszer hatékonyságát talán.

Kérdés: mi lenne, ha egyik tanévről a másikra eltűnne az informatika tantárgy és csak a többi tantárgyba integrálva kerülne elő? Azon kívül, hogy nagy fejetlenség és teljes felfordulás lenne az oktatásban – lenne-e haszna? Alkalmas-e a magyar oktatási rendszer és a magyarországi pedagógus gárda egy ilyen váltáshoz? Több olyan középiskolában voltam már, ahol a pedagógusok 70-80%-a ECDL vizsgával rendelkezett – ugyanis kötelezővé tette azt a vezetőség. Persze ennek az ellenkezőjével is találkoztam… Tehát elsőre a pedagógusok alkalmazói/felhasználói ismereteit kell megvizsgálni (országos átlagban szerintem nem állunk túl fényesen, de keresek nem sokára valamilyen pontos statisztikát). Tegyük fel, hogy a pedagógusok egy éppen elégséges számánál adottak az ismeretek. Mi biztosítja azt, hogy a mindennapi pedagógiai gyakorlatban is tudja ezeket hasznosítani? Mi biztosítja azt, hogy tényleg csak akkor használ informatikai eszközöket a pedagógus, ha azzal tanórája minőségét, diákjai motivációját és ismeretei elmélyülését tudja javítani, segíteni? Ehhez volt egy Dán (khm, “Skandináv-gyanús”!) kezdeményezés: EPICT. Az ECDL mintájára felépülő képzés lényege, hogy a pedagógusokat felkészítse a modern kor iskolai kihívásaira. De egy vagy két papír nem garantál sajnos semmit sem.

Kérdés: mi legyen egy ilyen felbolydult rendszerben a mai informatika tanárokkal (köztük jómagammal is)? A skandináv országokban úgynevezett technikai menedzserek tartoznak a géptermekhez, akik elsősorban a technikai dolgokban nyújtanak segítséget pedagógusnak, diáknak egyaránt. Valahogy kiegészítve ezt a feladatkört, az alap informatikai készségek kialakításával, az algoritmikus gondolkodás fejlesztésével és az informatikai tudományág alapfogalmainak tisztázásával szerintem visszaértünk oda, hogy kell hogy legyen valamilyen szintű és mennyiségű csak és kizárólag informatikai oktatás.

Azonban a mai informatikai oktatás – a véleményem szerint is – túlzottan öncélú, feladatközpontú és vérszegény. Nincsen megfelelő kapcsolatban a többi tantárggyal és a való világgal. Azonban mellőzése – egy egész tudományágat amúgy sem lehet csak úgy mellőzni – nem megoldást jelentene, hanem rengeteg probléma felszínre hozását. Hol az arany középút? Talán az informatika tanároknak kell nyitniuk a többi pedagógus felé, házon belüli továbbképzések tartásával és nagyfokú együttműködéssel. Mindemellett ki kell dolgozni végre olyan feladatlapokat és oktatási környezeteket, ahol a tanuló része egy aktív ONLINE tanulói közösségnek, és szerepe nem merül ki a befogadásban és a mintafeladatok megoldásában hanem ő maga is létrehozója a tananyagnak, ő maga is értékel és ő maga konstruálja saját ismereteit. (A Moodle ikon nem véletlen szerepel a bejegyzésben – egy erőteljes eszköz lehet ugyanis a jövő tanárjának kezében)

Felhasználók importálása táblázatkezelőből 

2008. december 11. csütörtök :: Paksi Attila :: Filed under: attilapaksi.hu, moodle | Nincs megjegyzés

Több esetben előfordult már, hogy egyszerre 50-60 embert (sőt, még többet) kellett regisztrálnom egy Moodle rendszerbe. Adminisztrátori szempontból a kényelmes mód, ha engedem az e-mail alapú regisztrációt, s bárki regisztrálhat az oldalra, aki csak akar (kényelmes, de nem túl biztonságos). Mit tegyünk akkor, ha kézben szeretnénk tartani a felhasználóinkat, s mi szeretnénk megmondani, hogy ki legyen Moodle felhasználó, s ki nem (kényelmetlennek hangzik, de cserébe biztonságosnak). Ebben az esetben nekünk kell lebonyolítani a regisztrációt, mely pár fő esetén a Portáladminisztráció blokkhoz tartozó felhasználók/fiókok/új felhasználó hozzáadása menüpontra kattintást, s ott lévő üres adatlap kitöltését jelenti. Amennyiben egyszerre több felhasználót akarunk hozzáadni a rendszerhez (esetleg rögtön beíratni őket a számukra megfelelő kurzusokba), az előbbi módszer túl monotonná és hosszadalmassá tenné a regisztrációt…

A Portáladminisztráció blokkon belül a felhasználók/fiókok/felhasználók feltöltése menüpont lehetőség kínál arra, hogy egy egyszerű szöveges fájlból (az adatoknak természetesen egy meghatározott struktúrát kell felvenniük) felhasználókat töltsek fel, regisztráljak.

Corel Draw – Új terepen 

2008. november 23. vasárnap :: Paksi Attila :: Filed under: attilapaksi.hu, projekt | Nincs megjegyzés

Az eddigi képszerkesztői és webdesign készítői “pályámon” rengetegszer használtam az Adobe Photoshop programját, oktattam az Adobe Photoshop Elements programon keresztül képszerkesztést az egyetemen, s GIMP-en keresztül a  középiskolában. Ezek ugyebár mind raszteres képszerkesztő programok, jpg, gif és egyéb raszteres formátumokat preferálnak.

Node! Létezik egy másik lehetőség is, mégpedig a vektoros képszerkesztés. Eleddig nem sok tapasztalatom volt ezen a téren, de most egy olyan munka szaladt be kezem alá, melyhez váltanom kellett. Egy gyors keresés után találtam is az Interneten egy Inkscape nevezetű free (mondom: FREE!!) vektoros képszerkesztőt. Nagyon megörültem neki. Menet közben azonban kiderült, hogy a kezem alá beszaladt munka Corel Draw fájltípusban kell hogy kiszaladjon alóla, így kerestem egy kipróbálható verziót: Corel Draw X3. Nekem jó lesz – mondtam, s elkezdtem a munkát. Hogy mi is volt a munka? Adott volt egy logo (jpg formátum), készíteni kellett egy kicsit módosított vektoros verziót:

JPG-to-CDR

Ha esetleg nem lenne látható ezen a képen a lényeges változás (nem a szövegre gondolok), akkor íme a következő kép:

kulonbseg

A nagyítás során gyönyörűek maradnak a kontúrok, rögtön CMYK színrendszerrel dolgozhatunk – és nem mellékesen – a nyomdász/szerkesztő/grafikus pedig ujjongó örömmel fogadja majd a fájlt, amennyiben valamely nyomtatott kiadványba szeretnénk eme logot beilleszteni.

A program – Corel Draw X3- használatát/felépítését/logikáját meg kell ugyan szokni, de nagyon hamar kitapasztaljuk azt, hogy mi-hol-van, illetve hogy mikor-mire van szükségünk. A jobb oldali “Object manager” panel első rénézésre használhatatlannak tűnt, de most már úgy gondolom, hogy tökéletesen rendezhetem/csoportosíthatom/konvetrálhatom segítségével a különböző objektumokat (Page/Layer/Shape/Text/Curve). Az objektumok/alakzatok megrajzolása, pontos mérethez igazítása szintén nagyon egyszerű, minden szükséges beállítás megtalálható és kézre esik. A baloldalon található Toolbox elemei közül kiválasztunk egy alakzatot (pl: elipszis, kör, félkör, görbe), majd az outline és fill eszközökkel kitöltést és keretet adhatok. Mindez nagyon egyszerű és nagyon látványos.

objectm_and_tools

Biztos vagyok benne, hogy még csak a felszínen tapogatózom, s rengeteg egyéb (sokkal bonyolultabb) opció is elérhető, de úgy érzem mindenkinek meg kellene ismernie azt az alkotási élményt melyet egy vektoros képszerkesztő adhat (plusz a kapcsolódó “feljesztési” lehetőségek: kreatívitás, térlátás, alakzatfogalom, algoritmizálás (lépésekre bontás, sorbarendezés)).