Az első hét

2009. augusztus 26.

Reggel 8-kor már hasunkra sütött a nap, így jobb híján kikászálódtunk az ágyból. Anita elment pékségbe s vett friss kenyeret (még forró volt), s megejtettük az első Görög reggelinket. Aztán folytattuk a takarítgatást amit tegnap félbehagytunk, s szép lassan egyre otthonosabban éreztük magunkat a lakásban. A lakásról készült képeket a Flickr-en az Alonissos III. set-ben nézhetitek meg. Előző nap Vassilissel abban maradtunk, hogy délután 2-re bemegyünk az office-ba, s egyeztetünk kinek mi legyen a feladata. Ezért délután még Anitával összeírtuk a gondolatainkat, átnéztük a Nemzeti Parktól kapott anyagokat s csak azután mentünk le az irodába. Ott 4-ig beszélgettünk, sokat megtudtunk a Park működéséről az alkalmazottak feladatairól, de velünk kapcsolatban majd hétfőn ülünk le megint, s akkor konkrétan kidolgozzuk a következő 2,5 hónap feladatait. Anita este egy kis otthoni lecsót főzött.

2009. augusztus 27.

Az első teljes irodai nap. A munkaidő – mint már említettem – reggel 8-tól délután 4-ig tart, így 7-kor keltünk: mosakodás, friss kenyér vétel, reggeli és irány az iroda. Az iroda egyben a nemzeti parknak egy poszterekkel ellátott információs központja is, ezen kívül egy EU-s program keretén belül 2 számítógép várja az egyik sarokban az arra járókat ingyen internet eléréssel (ami már csak azért is vicces, mert közvetlen az iroda mellett van egy fizetős internet kávézó, ami szinte mindig tele van, de az irodába egy nap alatt jó ha ketten bejönnek). Szóval ebben az irodában vagyunk mi is a teljes staff-al (Vassilis, Kleopatra, Rica, Gregorie, Jorgos) együtt. Sok számítógép és rengeteg nyomtatott papír, cikk, na meg az állandóan csörgő telefonok és „nyugodt beszélgetések” (tipikus déliek mikor szimplán beszélgetnek, akkor is jó nagy hanggal teszik azt, mintha veszekednének – ezt meg kell szokni még). Az Alonissos III. set-ben az irodáról is láthattok képeket, és a Staff pár tagja is feltűnik majd.

Anita egész nap egyeztetett, kérdezett a projektekkel, kutatásokkal kapcsolatban s úgy néz ki sok helyen be tud kapcsolódni a munkába, úgyhogy jó helyre jöttünk! Én meg elkezdetem az adatbázisok átnézését, hogy mit is lehet kihozni belőlük.

A munkaidő után rögtön elmentünk egy közeli beach-re – homokos strand, kevés ember, sok látnivaló snorkelezés közben – szép volt nagyon.

2009. augusztus 28.

Ahogy Halász Judit énekli: „Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod…”. Anita is mondta ezt, azt hozzátéve, hogy a munka után lépjek le otthonról 3-4 órára. Úgyhogy a 8 óra munka után nem 8 óra pihenés jött, hanem egy 4 órás gyalog körtúra. Patiriti sziklás partjain másztam végig, közben néha próbáltam be-betörni a „szárazföld” felé, de olyan durván sűrű bokros rész volt mindenütt, hogy inkább mentem egyenesen előre a parton. Rengeteg fényképet készítettem itt is, érdemes őket végignézni. Aztán persze 1,5 óra parton bóklászás után eljött az a pillanat, amikor már előttem is csak bokrok meg szakadék volt. Úgyhogy csak sikerült egy „kvázi kevésbé” bokros részen átkelnem, s persze ahogy lenni szokott, 5 perc alatt visszaértem oda az erdőn keresztül, ahonnan a 1,5 órás mászásomat elkezdtem – life is life. Így még mentem tovább az erdőben a parttal párhozamosan, megtaláltam például a kempinget, fényképeztem szitakötőket. Aztán elindultam fel a hegyre, hogy készítsek pár fényképet Patiriti városáról egy magasabb nézőpontból. Ez is eltartott egy kis ideig, s így mondhatni gyorsan elment az a 4 óra, amire eltávot kaptam otthonról. Mikor hazaértem már terített asztal s egy TORTA várt. Nyam-nyam, jól bekajáltunk. Kaptam még egy Alonisoss-os felespoharat és egy kis képet a falra, mert hiába tök jó a szállásunk, a falak sajnos üresek – sehol egy kép, dísz. Mikor megkezdtük volna a tortát, kopogtattak. Hát persze, hogy a kicsi feleségem már megint meglepetés vendégeket szervezett nekem 🙂 Páran eljöttek az irodából, s még egy tortát is hoztak magukkal! Jó alkalom volt arra, hogy kicsit ismerkedjünk a munkatársakkal, s eldicsekedjünk a tokaji aszúval és az egri bikavérrel. Mivel az egyik srác hozta a feleségét és a kislányát is, így egész korán (?), olyan féléjfélkor búcsúztak el. Jó fejek voltak nagyon, sokat megtudtunk róluk, a munkáról, a szigetről és a görögökről.

A hétvégéről készült írások is lassan elkészülnek, addig is a következő linkre kattintva nézhettek képeket (még mindig az első hét fényképei):

http://www.flickr.com/photos/attilapaksi/sets/72157622279724552/

Megjegyzés