Megérkeztünk

Sikeresen megérkeztünk Alonissos szigetére. Az út idáig elég hosszú volt, de szerencsére problémamentes. Hétfőn (aug. 24.) reggel 6-kor indultunk, s helyi idő szerint este 10-kor értünk Volos városába (Szerbián és Macedónián át). Az út alatt többször özönvíz szerű esőzés szakította meg a monoton (és eléggé üres) autópályás szakaszokat, de ilyenkor mindig sikerült gyorsan egy benzinkútnál megpihenni. Szerbiában és Makedóniában többször csak ámultunk és bámultunk, hogy milyen szép hegyes/völgyes/erdős részen megyünk keresztül. Volosban szerencsére sikerült olyan helyen szállást foglalni előzőleg a neten, melytől kocsival 1 perc, gyalog 3 perc volt a kompkikötő. Így a reggeli 7:45-ös komp indulás sem volt olyan vészesen korán.

A kompnál ért az első igazi meglepetés. Mindenkinek be kellett tolatni a kompba (szép mutatvány, még szerencse, hogy kicsi kocsival jöttünk). De a pláne az az egészben, hogy 2 autó helyére álltunk be 3-an. Egy emberke mindig becsukta a tükröket, s segített tolatni – így elérték, hogy 3 autó közül a középen lévő totál be volt szorítva (értsd 2-2 cm szabad hely jobbra/balra). Mivel én a szélén voltam, így még volt 20-30 cm helyem, hogy kinyissam az ajtót s kiszálljak… A kompút szintén hosszúra nyúlt, ugyanis Alonissos előtt még több kisebb/nagyobb szigeten is megállt a komp, így végül 13 óra magasságában értük el a célt. A Nemzeti Park irodáját (ott fogunk dolgozni) gyorsan megtaláltuk, mert a kikötőtől kb. 200 m-re van. Bejelentkeztünk, s megismertük Vassilist (a Nemzeti Park vezetője, tudományos koordinátor) és Kleopátrát (irodai és terepi munkát is végez, továbbá ő foglalkozik a gyakornokokkal). A szállásunk kb. 2 percre van az irodától, mikor ideérkeztünk sajnos nem volt még 100%-ban kitakarítva, úgyhogy a nap hátralévő része gyorsan eltelt: ebédeltünk, bevásároltunk, aludtunk (3 óra pihi kellett) majd bevásároltunk egy picit s takarítgattunk. Anita kipakolta a cuccunk nagy részét szekrényekbe (ez is volt vagy 1 óra, hiszen jó sok cuccal jöttünk), s este még egy kis sétára is jutott idő. Kiültük a tengerpartra, s hallgattuk a hullámokat. Hazafelé jövet láttam a tavernákban, hogy focimeccs van (A. Madrid – Panath.) úgyhogy itthon még megnéztem a második félidőt, s látatlanban szorítottam a Debrecennek, hogy végre legyen magyar csapat a BL csoportkörben. Amint hallom sikerült nekik, úgyhogy most azért szoríthatok, hogy legyen egy görög csapat a csoportjában (továbbjutott egyáltalán görög csapat a BL csoportkörbe?), s akkor talán láthatom őket itt a TV-ben.

Internet úgy néz ki csak az irodában lesz, ahol reggel 8-tól délután 4-ig kell/lehet bent lenni. Pontos napi/hetirendet még nem beszéltünk meg, 1 nap pihenőt kaptunk a nagy munka előtt.

Kiválasztottam pár képet, ezeket feltöltöm a flickr tárhelyemre. Igyekszem minden hozzászólás végére elhelyezni majd a linkeket (az első hét fényképei):

http://www.flickr.com/photos/attilapaksi/sets/72157622279724552/

Megjegyzés