Információs társadalom

2009. május utolsó péntekén a Pető Intézetben rendezett konferencián volt szerencsém résztvenni. Végighallgatva sokak előadását, többször is előkerült, hogy bizony “mára már” tudásalapú társadalomban élünk, s mennyire megváltozott az emberek élete. Oktatási konferencia lévén az emberek “általános” megváltozásával kapcsolatban szóba került az is,  hogy a standard, eddig bevált oktatási módszereket igencsak érzékenyen érintik eme változások. Az egész tanulás/tanítás folyamatát. Mások az igények a diákok/szülők felől, s bizony rengeteg oktatónak más képességekre van szüksége hogy megfeleljen ezeknek.

Engem azonban már az is elgondolkoztatott, hogy valójában tudásalapú társadalomban élünk-e?! Ha igen, akkor pontosan mit is nevezhetünk olyan tudásnak, ami hasznos és mások szemében is értékes? A tudás szó helyett nem inkább a képességet kellene hangsúlyozni? A képességet a logikus gondolkodásra, a hatékony információ keresésre és a lényeges és lényegtelen információk profi szétválasztására? Sokak szerint a tudásalapú társadalom alapköve az információ és így az információs társadalom és a tudásalapú társadalom kifejezések egymás szinonímái…

Többen megpróbálták meghatározni ezeket a fogalmakat, köztük Nico Stehr is. Szerinte a tudás alatt a társas cselekvés képességét érthetjük és egyre nagyobb számban találhatunk olyan szakmákat, amelyek a tudással való foglalatosságon alapulnak, és csökkenő számban azokat, amelyek alacsony kognitív képességet igényelnek (Nico Stehr, 2002). Itt ismét megállhatnánk egy picit… Bármennyire is szimpatikus Stehr megfogalmazása, rengeteg egyéb tényezővel is számolnunk kell. A mai elméletek nagy része egy olyan kultúrából táplálkozik, melynek szereplőit jobb esetben is csak digitális bevándorlóként említhetnénk meg. A mai fiatalabb generáció – a digitális bennszülöttek – azonban teljesen másként gondolkoznak már  (Marc Prensky, 2001).  Amerikai kutatók az agy működését és aktivitását vizsgálva megállapították, hogy a digitális kultúra nem csupán szellemi többletet jelent hanem fiziológiai változások is megfigyelhetőek. Durván megfogalmazva ez azt jelenti, hogy “kézzelfoghatóan” máshogyan gondolkoznak a mai fiatalok, mint tették azt 20-30-x évvel ezelőtt.

Ha egy állásinterjún veszek részt vajon az éppen aktuális “tudásom” vagy az információ megszerzési/értékelési/felhasználási képességem nyom többet a latba? Vajon az ami nekem és sokunknak, digitális bennszülötteknek izgalmas kihívás – az előbb említett információ megszerzés/értékelés/felhasználás hármas hatékony léte – az a mai kor fiataljainak alapismeret? A web 2.0-ás világban ezek a fiatalok rengeteg adattal tömik tele az internetet, s bizony sok információt is leszűrnek belőlük. A web fejlődése azonban nem fog megállni, s már most kopogtat az ajtónkon a szemantikus web világa. Abban a világban pedig már a számítógépek is képesek lesznek arra, hogy megértsék és feldolgozzák az adatokat. A kérdés, hogy mi marad nekünk, ha már gépek hozzák létre az adatokat és értelmezik az információkat is helyettünk?!

Nico Stehr véleményével teljesen egyerértek abban, hogy a társas cselekvés képessége és már önmagában a szociális kompetenciák megléte mennyire fontos alapköve a jövő (és a jelen) társadalmának. Talán az oktatási rendszereket is úgy kellene átalakítani, hogy azok ne tudásalapú, falak közé zárt, rideg világot jelentsenek, hanem egy olyan nyitott és együttműködésre építő légkört melyben az információáramlás szabad utat kap…

Megjegyzés